Marko Iharoš súlyos térdsérüléséből felépülve 6 hónap és 29 nap után mutatkozott be budafoki színekben múlt vasárnap, a Kisvárda elleni OTP Bank Liga-mérkőzés utolsó perceiben. Tavaly júliusban szerződtetett, 24 éves jobbhátvédünkkel többek közt a rehabilitáció időszakáról, a visszatérési folyamatról és klubunk koncepciójáról is beszélgettünk.


BudafokiMTE.hu: Melyik volt az elmúlt bő hét hónap legnehezebb, leginkább embertpróbáló pillanata?

Marko Iharoš: Két ilyen pillanatra emlészem. Az egyik a sérülésem utáni első éjszaka. Az agyam, a testem már tudta, hogy nagy baj van, de a pontos diagnózisra még várnom kellett. Borzasztóan nehéz volt elfogadnom a helyzetet. Sokszor feltettem magamnak a kérdést: miért történt ez velem? Arra jutottam, hogy nem azért, mert a Jóisten rosszat akart nekem. Egy rossz mozdulat volt, talán kicsit fáradtabb is voltam az edzőtáborban, ütköztünk az ellenféllel. Egy biztos: sem én, sem a klub nem ezt érdemelte.

Azt mondják, minden rosszban van valami jó. Ebben az esetben is volt?

Valószínűleg igen. Próbálok nem veszteségként tekinteni erre az időszakra, mert sok mindent kaptam és tanultam ebben a hét hónapban. Például azt, hogy kik a barátaim, mekkora érték a családom és miként lehetek erősebb. A sérülés valamelyest megváltoztatta a mentalitásom. Felnyitotta a szemem, hogy még többet kell dolgoznom saját magamon.

Kanyarodjunk vissza még gyorsan a komoly kihívást jelentő pillanatokhoz. Egyet már említettél, melyik a másik?

A másik, amikor már nagyon közel voltam ahhoz, hogy újra teljes intenzitású edzést végezzek, de szükségem volt még egy kis türelemre, önuralomra. Tudatosítanom kellett magamban, hogy ha most elsietem a dolgot, azzal tönkretehetem az előző hónapok kemény munkáját. 

Miként hatott a hangulatodra ez a rehabilitációs időszak? 

Az első három hónap nagyon megviselt. Mentálisan nehéz volt elfogadni, hogy otthon kell lennem Horvátországban, miközben a többiek egyik meccsről a másikra készülnek, ráadásul abban a történelmi szezonban, amikor a BMTE 74 év után újra a legmagasabb osztályban szerepel. Nem éreztem úgy, hogy az öltöző, a csapat része vagyok. Nem tudtam rendesen járni, nem tudtam autót vezetni, édesanyám és a barátnőm vitt a kezelésekre, gyógytornára. Amikor novemberben visszatértem Magyarországra és a társaim közelében, Balogh Barna erőnléti edzővel folytathattam a rehabilitációt, az sokat lendített a hangulatom.

Azok közül, akik hasonló sérülést szenvedtek, többen beszéltek arról, hogy akkor érezték magukat teljesen gyógyultnak, amikor a gondolataikból ki tudták söpörni a félelmet. Te mikor érezted először azt, hogy a térded újra erős és “sérthetetlen”?

Az egyik olyan edzésen, amelyen már a csapattal együtt készültem, volt egymás közti játék. Ahogy fordultam a labdával, valaki véletlenül megrúgta a korábban sérült lábamat. Tudod mi éreztem akkor? Stabilitást. Azt mondtam magamban: nézd Marko, újra képes vagy teljes intenzitással futballozni, visszatértél! Persze tisztában vagyok azzal, hogy az edzéseken nem lehet minden meccsszituációt tökéletesen modellezni. Más, sokkal intenzívebb, amikor “az életemért megyek” egy mérkőzésen. De nincs bennem félsz. Tudom, ahogy egyre több időt töltök majd a pályán, úgy leszek még magabiztosabb.

Korábban azt mondtad, soha nem voltál még olyan jó állapotban, mint a tavaly nyári edzőmérkőzések idején, a sérülésed előtt. Motivál, hogy tétmeccseken is megmutasd, mire vagy képes? 

Egyértelműen. Amikor a klub első külföldi játékosaként megérkeztem Budafokra, mindenki látni akarta, hogyan teljesítek. A sérülés közbeszólt, de most már csak előre tekintek. Köszönettel tartozom a BMTE-nek, mert mindenki türelmes volt velem és támogatott. Most rajtam a sor, hogy a teljesítményemmel megháláljam mindazt, amit a csapattársaim, a szakmai stáb, a vezetők és az egyesület dolgozói tettek értem. Itt vagyok és amikor Csizmadia Csaba pályára küld, segíteni fogok a csapatnak a céljaink elérésében.

Ha már a célokat említed, mi a véleményed arról a fejlődési folyamatról, amely Budafokon zajlik? Magyar felmenőkkel is rendelkező külföldiként mit gondolsz arról a koncepcióról, amit a BMTE képvisel? 

Lesz, akit meglep, amit mondok, de nem sok NB I-es csapatban rejlik olyan potenciál, mint a miénkben. A szezon előtt mindenki arról beszélt, hogy esélyünk sincs bennmaradni az élvonalban. Olyan is volt, aki nulla pontot jósolt nekünk… Hatalmasat tévedtek. Már a tavaly nyári felkészülés során biztos voltam abban, hogy benn fogunk maradni az élvonalban és ugyanezt gondolom most is. A BMTE olyan, mint egy család, szeretjük egymást és a falon is átmegyünk a másikért. Nagyon sok tehetséges játékosunk van, a fiatalok és a tapasztaltabbak jó egységet alkotnak. Jó az irány, amit a klub képvisel. Mérkőzésről mérkőzésre tanulunk, fejlődünk és hiszem, hogy szép jövő áll előttünk.