Egy nagyobb különbségű vereség után, pláne ha egy közvetlen rivális elleni mérkőzésről van szó, nem könnyű az újrakezdés. De a remény még él, hogy a szezon utolsó három bajnoki fordulójában kiharcoljuk az NB I-ben maradást. Védőnkkel, Jagodics Márkkal többek közt a mentális erőről, valamint az elkerülhetetlen matematikáról is beszélgettünk.
BudafokiMTE.hu: Milyen érzésekkel léptetek be az öltöző ajtaján és húztátok fel újra az edzőmezt a szerdai pihenőnapot követően?
Jagodics Márk: Különböző karakterek vagyunk és mindannyian másképp dolgozzuk fel a Zalaegerszegen történteket. Ami engem illet, kétségtelenül nehéz volt túltenni magam a vereségen, különösen annak módja miatt. A jelenlegi helyzetben ugyanakkor egyetlen dolgot tehetünk: felemeljük a fejünket, hiszen még él a remény, benn lehet maradni az élvonalban. Az utolsó percig harcolnunk kell. Egyszerűen nem törődhetünk bele abba, hogy a sorsunk már nem a saját kezünkben van.
Akkor elő a négyzetrácsos füzetet és a ceruzát!
Sajnos a számolgatást sem kerülhetjük el, hiszen a minket megelőző csapatoknak botlaniuk kell ahhoz, hogy legyen esélyünk. Amit ilyen szempontból befolyásolhatunk, az a Budapest Honvéd elleni mérkőzés az utolsó előtti fordulóban, csakhogy ennek a találkozónak akkor lesz igazán jelentősége, ha előbb vasárnap legyőzzük a Paksot.
Ehhez viszont tiszta fejekre és felszabadult, bátor futballra lesz szükség.
Igen, elsősorban mentálisan kell újra összeraknunk magunkat. Ebben a három-négy napban nem válunk sem jobb, sem rosszabb futballistává, de a mostani kiélezett helyzetben is toppon kell lennünk fejben, mert akkor tudunk a valós tudásunknak megfelelően teljesíteni. Sok minden dolgozik ellenünk, apró nüanszok jelenthetik a különbséget és a legkisebb kihagyás is megbosszulhatja magát.
Pályafutásod során nem először vagy abban a helyzetben, hogy csapatoddal élet-halál harcot vívsz a bennmaradásért. Ez a tapasztalat jelent most valami pluszt?
Mindenképpen és nem csak a rutin, hanem a hit szempontjából is. 2018-ban az utolsó fordulóban maradtunk bent a Haladással, egy évvel később viszont ugyancsak a zárókörben kényszerültünk búcsúzni egy olyan tavasz végén, amely során behozhatatlannak tűnő hátrányt csökkentettünk minimálisra. A futballban bármi előfordulhat, én pedig megtapasztaltam, hogy a végsőkig kell küzdeni, ha el akarod érni a célod.
Január végén érkeztél Budafokra. Bár egyelőre nem tudjuk, mit hoz a bajnoki végjáték, összességében mit gondolsz erről a félévről?
Dacára a kiesés elleni harcnak, örömmel tölt el, hogy a BMTE játékosa vagyok. Sokat jelent a bizalom és hálás vagyok a lehetőségért, amit Budafokon kapok. Külön pozitívum számomra, hogy nagyon sok fiatallal dolgozhatok együtt. Őszintén remélem, hogy némi tapasztalatot átadva tudok segíteni a fejlődésükben.