1486 nap után védett ismét NB I-es mérkőzésen Kovács Zoltán, akinek nem a vasárnapi volt pályafutása legtartalmasabb munkanapja, ám a Budapest Honvéd elleni találkozónak mégis voltak nehezítő körülményei. Többek közt ezekről is beszélgettünk tapasztalt, 36 éves kapusunkkal a hétfői pihenőnapon.


BudafokiMTE.hu: Szél vagy kánikula?

Kovács Zoltán: Egyértelműen utóbbi. Mindig is azt mondtam, inkább legyen forróság vagy épp eső és mély talaj, csak a szél ne fújjon. Mert ilyenkor olyan dolgok történhetnek a pályán, amire nem tudsz felkészülni. 

Márpedig vasárnap többször is viharossá erősödött a szél Budafokon. Lehet erre taktikát építeni? 

Inkább alkalmazkodni próbáltunk a körülményekhez. Az első félidőben, amikor a szél a Budapest Honvédot támogatta, arra törekedtünk, hogy zártan védekezzünk és ne vállaljunk felesleges kockázatokat. A térfélcserét követően mi támadtunk hátszélben, azt terveztünk, hogy így jobban rá tudunk menni a kispestiekre. Sajnos pont ebben az időszakban kaptuk a gólt.

Mennyit láttál Mohamed Mezghrani lövéséből? 

Nem sokat. Későn láttam meg a labdát és már nem tudtam reagálni. Többször visszanéztem a felvételt és úgy érzem, valamelyest a szél is megnyomta a labdát, amely erősen csapódott lefelé. 

Volt számunkra több ebben a kilencven percben?

Összességében igen, szerintem a döntetlen benne volt a Honvéd elleni meccsben. Az előzmények ismeretében, azt gondolom, helytálltunk a hazai szezonzárón. 

Mennyire mélyről kellett talpra állni azt követően, ami a Paks elleni mérkőzésen történt?

Nagyon nehéz helyzet volt ez. Mindenkit sokkolt a súlyos vereség. Néhány órával később vezetőedzőnk, Csizmadia Csaba lemondott és eldőlt, hogy kiesünk az NB I-ből. Ezek az események külön-külön is komoly csapást mértek a csapatra, így együttesen pedig még nagyobb hatással voltak ránk. Egész héten arról beszéltünk, hogy az utolsó két fordulóra össze kell szednünk magunkat, elsősorban a saját becsületünkért, a klubért és Csiziért. Úgy érzem, ez sikerült, a szurkolók azt a harcias, stabil futballt játszó Budafokot láthatták a pályán, amelyet a szezon nagy részében. Sajnálom, hogy az eredmény szempontjából nem tudtunk többet kihozni a vasárnapi mérkőzésből.

Ezt megelőzően utoljára 2017 áprilisában, még az Újpest kapusaként védtél NB I-es mérkőzésen. De a legutóbbi tétmeccsed óta is eltelt közel 17 hónap. 

Ilyen hosszú kihagyás korábban még nem volt pályafutásom során két tétmérkőzés között, ami azzal is összefügg, hogy a szezon során nyújtott kapusteljesítményekre nem lehet panasz. A idény kétharmadában lehetőséghez jutó Póser Dániel, illetve Bese Balázs is jól védett. Örülök annak, hogy fizikálisan jó állapotban vagyok és egy ideje elkerülnek a sérülések. Van bennem elég sok üzemóra, a tapasztalatomat is kamatoztatva igyekszem a csapat segítségére lenni.

A zárófordulóban, Felcsúton is a korábban említett értékeink, a harciasság és szervezettség mentén kell felépítenünk a futballunkat?

Ez az alap, nem is lehet más, a játékunkon ugyanakkor még javítanunk kell. Nem lesz könnyű dolgunk a Puskás Akadémia ellen, hiszen ahogy a Honvédnak élet-halál kérdése volt az, hogy legyőzzön minket, a felcsútiaknak a klubrekordot jelentő bajnoki ezüstérem megszerzése múlhat azon, milyen eredmény születik vasárnap a Pancho Arénában. Biztos vagyok benne, hogy a hazaiak mindent megtesznek majd, hogy megőrizzék a második helyet, de bizonyítottuk már, hogy képesek vagyunk felvenni a versenyt az ilyen kiélezett helyzetben lévő riválisokkal is.