Previous Next

Senki sem születik Messinek, kell egy “hang” - Gohér Gergő

 

Gohér Gergő győztes gólról, beilleszkedésről, bizonyítási lehetőségről és arról, hogy a fiataloknak szükségük van néhány jótanácsra a tapasztaltabbaktól.

Gohér Gergő – Budafoki MTE

Pályafutásod során szereztél már néhány szép gólt, de a Mosonmagyaróvár elleni találatod egészen látványosra sikeredett. Jött a szöglet jobbról, te pedig kapásból lőtted a hálóba a labdát.

 

– Én ezt a mostanit inkább a “fontos gól” kategóriába sorolnám. Ezen a találkozón nem azon volt a hangsúly, hogy ki szerez gólt, hanem, hogy nyerjünk. Annak persze nagyon örülök, hogy végül az én találatommal győztünk 3-2-re. Hatalmas lelkierő kellett ahhoz, hogy 0-2-ről talpra álljunk és megfordítsuk a meccset. Nem zuhantunk össze a rossz kezdés után, igazi csapatként működtünk a pályán és mindenki eldöntötte fejben, hogy még nincs veszve semmi. Ez a mérkőzés a szezon egyik legfontosabb összecsapása volt számunkra.

 

Úgy beszélsz, mintha már hónapok vagy akár évek óta a budafoki közösség tagja lennél. Pedig a Mosonmagyaróvár elleni csak a második mérkőzésed volt a BMTE színeiben. Hamar otthonra leltél Budafokon?

 

– Alig néhány napja vagyok a csapat tagja, de már ilyen rövid idő alatt is rengeteg pozitív élmény ért a klubnál. Nem volt nehéz beilleszkednem, mert a csapattársak és vezetőedzőnk, Vitelki Zoltán is sokat segít ebben a folyamatban. Szerencsére mindegyik állomáshelyemen hamar elfogadtak a többiek. Talán mondhatom, hogy jó természetű, jó lelkű gyerek vagyok. Nem az a nagyképű, arrogáns típus. Számomra a Csapat az első, így nagybetűvel. Mindent alárendelek a csapat sikerének érdekében.

 

Meglehetősen erőltetett mentetbe csöppeltél bele, szerda-vasárnap ritmusban játsszuk a mérkőzéseket. Mennyire nehéz felvenni a ritmus az elmúlt időszak nehézségei után?

 

– Tavaly augusztusban játszottam utoljára bajnoki mérkőzést Mezőkövesden. Illetve decemberben még pályán voltam pár percet, de az nem tekinthető jelentős játékidőnek. Azóta sérüléssel is bajlódtam, volt egy kisebb műtétem és a tavasz nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. A nyári átigazolási időszak sem volt egyszerű számomra, egészen mostanáig. Vártam az NB I-es ajánlatra, de nem jött, kifutottam az időből. Szabadon igazolhatóvá váltam és most örülök annak, hogy Budafokon újra lehetőséget kaptam a bizonyításra. Nekem ez nagyon fontos. 

 

Aki követte a pályafutásod alakulását, az tudja, hogy legtöbbször a védelem bal oldalán futballoztál. Budafokon viszont belső védőként számít rád a szakmai stáb. Mi ennek az oka?

 

– Mivel egészen példátlan sérüléshullám sújtja a csapatot, különösen a védők tekintetében, Vitelki Zoltán azt mondta, hogy egyelőre a védelem közepén számol velem. Balhátvéd poszton most rendben vagyunk. A hosszabb kihagyás miatt nyilvánvalóan van még lemaradásom erőnlétben, ezért nem is bánom, hogy most még kevesebbszer kell bekapcsolódnom a támadásokba. Belső védőként sokkal jobban átlátom a játékot és jobban tudom irányítani a csapatot. Azt vettem észre, hogy az utóbbi időben, Csizmadia Csaba távollétében hiányzott egy “hang” hátulról, aki segíti a fiatalokat. Sok ügyes, tehetséges játékos van a keretben, akiknek szerintem jól jön egy-egy tanács a tapasztaltabb csapattárstól. Erre mindenkinek szüksége van, nekem is sokat jelentett korábban. Senki sem születik Messinek.

 

Szponzoraink